Kihelyezett istentisztelet Bükkfalván

Hagyománnyá vált, hogy évente egy alkalommal vendégül látja a László-házaspár a Székelyudvarhely-Belvárosi Unitárius Egyházközséget, lelkészével együtt. Onnan ez a közvetlen barátság, hogy a férj, László Árpád a gyülekezet kántoraként működik, felesége, Ildikó, akivel Tájházat és Alkotóházat üzemeltetnek – közben megvásároltak a szomszédságukban egy harmadik bennvalót is – a kézimunkakör és a dalegylet lelkes közreműködője ugyanebben az egyházközségben.

Nyilvánvaló, hogy nincs jelen a teljes gyülekezet ilyenkor, inkább a rendszeres templombajárók, a presbiterek, illetve azok a más felekezetekhez tartozó barátok, ismerősök, akik részt vesznek az egyházközség melletti kulturális-, sport- és egyéb tevékenyégekben is, és éppen ráérnek.

Egyébként idén tíz éves a László Árpádék Tájháza, amely a Múlt Idők Háza elnevezéssel és SICVLICVM-KLUB tagsággal is büszkéledhet. Az egyházközség pedig hatodik alkalommal vendégeskedik itt, a szabadtéri ünnepséget akár így is nevezhetjük: VI. Bükkfalvi Nyíres Nap. A Nyíres egy közeli dülő, innen kapta az elnevezést a rendezvény.

Az idei szabadtéri istentiszteletet 2024. július 19-én, péntek délután 4 órára hirdették meg. Előtte meg lehetett látogatni a Tájházat, a Román Viktor Emlékparkot – amelyet szintén Árpád gondoz – , lehetett találkozni, ismerkedni, hiszen többen hozták a távolba szakadt unokákat, néhányan másutt élő rokonaikat, barátaikat.

Családias volt a hangulat, annak ellenére (vagy attól?), hogy legalább 150 ember forgolódott, beszélgetett az udvaron, majd helyet foglalt a legnagyobb templom boltozata alá elhelyezett sátrakban, követendő az istentiszteletet.

Ezt követően fellépett a dalárda, rövid, humoros jelenetet adtak elő az egyházközség műkedvelői, Abrán Tünde néni verset mondott, közös étkezés, majd éneklés következett.

Érdekes tárgyat lehetett megtekinteni az udvaron

Egy platós utánfutót, amelyről állítólag be lehet jutni az Európai Parlamentbe. Mi nem próbáltuk ki, nem volt olyan az úri kedvünk.

Jól tudjuk azonban, hogy az elmúlt hetekben kipróbálták Magyarországon, és meg is lett az eredménye. Össze kell veszni az asszonnyal, ki kell rúgatni az állásából, és hozzá lehet kezdeni a fél ország felforgatásához, mert ebben van a „haszon”… Vélhetően ikonikus tárgy az ilyen alkalmatosság, a 2024-es esztrendő egyik jelképévé válhat, amelyre a későbbiekben is emlékezni fogunk. A házigazdák románul írták ki, hogy értse az idelátogató nem unitárius, vagy nem rommagyar vendég. Kampányeszközként majd bevethető! Ha másutt működik, kies hazánkban is lehet hatása a retorika e mobil eszközének… Két választás előtt áll még idén az ország…

A házigazda megköszönte a segítséget, amelyet a szomszédságban, vagy a más településeken élők nyújtottak, bár minden adakozó arra kérte, hogy nevet ne említsen. „A jó Isten fizesse meg nekik! – mondotta – Adja meg a további találkozások lehetőségét is!” Majd hozzátette: „A feleségemmel mind a ketten immár hetvenkedők vagyunk, s bár sok a tervünk, egyre gyengébbek, egyre betegebbek leszünk, pedig vigyázunk a sok munka közben magunkra, s bízunk benne mégis, lesz majd fiatalabb gyermekünk, aki beáll a sorba, s átveszi tőlünk a stafétát, s viszi tovább itt ezt a kezdeményezést.”

A szerző felvételei