A magyarellenes európai és amerikai lapok alattomos béketervként címkézik a magyar kormányfő misszióját, amelyet néhány napja indított el. Mondván, hogy titokban összejátszik Putyinnal és Trumppal, a kínaiakkal és még kitudja kivel. Talán Izraellel, Fokfölddel, Észak-Koreával, Lampedúza-szigetével, Új-Guineával és Alaszkával is. Hogy a NATO-ban is az orosz érdekeket képviselje, és megossza az európai közösséget. Vagyis puccsot szervez. Hm.
Hogy lehet egy béke alattomos?…. Ja, persze, úgy, ahogy azt a felvilágosult, pénzben gondolkodó szabadelvűek gondolják. Vagyis a „normál” békéhez nekik nem fűződik érdekük. Az ő lelkiismeretük már régóta alszik. Szerepét átvette az ideológiai idomítás. Ami anyagilag jól fizet…
Az uniós elvtársak egyből elhatárolódtak és tiltakoztak, mondván: nem a mi nevünkben misszionál, mi nem hatalmaztuk fel Magyarországot, hogy az Unió békéjét képviselje. Vagyis saját szakállára dolgozik. Még akkor is, ha ő az Unió soros elnöke. Vannak, akik egyenesen már ezt is visszacsinálnák. Őrjöngnek, kapálóznak, fogukat vicsorgatják (az egyik képviselőnek már mindjárt az sincs…), és mindjárt arra is engedélyt kellene kérnie tőlük, hogy reggel felkeljen vagy ne…
Bidé elnök meg azt mondja: én irányítom a világot, senki más. Zselé tesó meg azt nyilatkozza: csak olyan ország békeközvetítése jöhet szóba, akinek jóval erősebb a hadserege, mint az oroszoké. De kik azok?… Ráadásul az Egyesült Államok alapból nem semleges fél. Szerinte csak az homokozhat vele, akinek kék a vödre és ugyanolyan katicás homokozó-lapátja van, mint neki. Ő mindenünnen fegyvert kér, mindenhol csak követelőzik, miközben a magyar kormányfő „csak” egyszerűen békét akar. Zselé úgy tesz, mintha uralná a helyzetet, de ő ebben a színdarabban nem rendező, csak legfeljebb a harmadik alabárdos, balról. Neki már rég lejárt a becsülete.
Holott valójában a békéhez nem fegyver kell, hanem belátás, jóakarat.
Mert a békét nem a hadseregek kényszerítik ki, hanem a józan eszű, bölcs és jóakaratú emberek. A kikényszerítést inkább háborúnak hívják. A magyar miniszterelnököt minden érintett fél fogadta és javaslatát elfogadta, vagy legalábbis nyitottsággal meghallgatta. Mert ennek az államfőnek van hitele és tartása. Ez az ember nem ripacs, nem báb, és nem zsarol senkit.
Amikor Orbán Viktor a közös haderőt sürgette, évekkel ezelőtt, az uniós kollégák akkor is lehurrogták, mert kényelmesebb Amerika keblén pihenni. Most meg eladósítják országukat, vásárolják az amerikai fegyvert, hogy Ukrajnába küldhessék. Egyetlen diplomáciai lépést sem látunk uniós részről Oroszország irányába, csak szankciókat. Hány uniós, hiteles vezető vette eddig a bátorságot, és tett meg mindent Európa békéjéért? Ehhe, ugye, kellene egy kicsi (szellemi-lelki) intelligencia is. Ami nekik nem erőst van. Ha volt is, elvakultak már a Nagy Testvér által bátorított fegyberbiznisztől. Inkább uszítják a kutyákat a medvére, ami egyre csak rosszabb és őket is gyengíti.
Ehhez a „manőverhez” Európa nyelvét, szókészletét is eltorzították. Szerintük a béke alattomos. Még célnak sem kielégítő. Nemhogy eszménynek. A sokat hangoztatott európai értékek is észrevétlen kikoptak döntéseikből… Inkább minél több olajat a tűzre. Ezt értik béke alatt. Szélsőségnek nevezik a normálist, miközben ők mínusz két fokban balra tolódtak, és a skálát is vitték magukkal. A progresszív klímaőrületet istenítik, s közben a halált szolgálják, nem az életet. Úgy tűnik, mintha mi, a pórnép, a média hatására ezt is lenyeltük volna. A politikusok addig (ki)forgatják a szavakat, míg el nem hisszük, nekünk létfontosságú a háború, a temetés, a fegyverropogás.
Márpedig ha együtt, minél többen (is) hitványak vagyunk, vagy visszaütünk, attól még nem leszünk sem jobbak, sem békesség nem lesz. Még otthon a családban sem. De legalább van fejlődés. Haladunk a korral. A süllyesztőbe. Az önsorsrontás szakadékába.
Tedd hüvelyébe kardodat, – mondja Jézus a hősködő Péternek nagycsütörtök éjjel, mert aki kardot ránt, kard által vész el.
A béke nem üzlet. Életünket nem elveszejteni kéne, hanem odaadni Krisztusért. Például a béke, a kibékülés jegyében. A fegyverkezéssel nem mentünk meg életeket, csak kioltunk. A békemisszió paklijában nemcsak a visszautasítás, vagy a rágalomcunami van benne. Az csak a felszín, a harsogó szájtépők porhintése. A mélyben, búvópatakként ott alakítja medrét a prófétai ihlet, az igazság és a béke utáni vágy, ami előbb utóbb utat tör magának, és felszínre jut.
És egyre nyilvánvalóbb lesz.
Ennek jelei már szinte kézzelfoghatóan látszanak. Csak figyelni kell, s tenni egy lépést közelebb.
Legalább egy fohásszal.
