Udvarhelyszék jól szerepelt – Magyar állami kitüntetéseket adtak át

A Magyar Országgyűlés 1991-es határozata értelmében március 15-e az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc kezdetének, a modern parlamentáris Magyarország megszületésének napja és a Magyar Köztársaság nemzeti ünnepe. Március 15-e hagyományosan kiváló alkalom arra, hogy a nemzet elismerje legjobbjai tevékenységét.

Hagyománnyá vált, hogy ezen a napon osztják ki a Kossuth- és Széchenyi-díjakat, illetve az egyéb rangos állami kitüntetéseket a tudomány, a közélet, a sajtó és a művészetek területén, többek között a József Attila-, a Magyarország Babérkoszorúja-díjat is.

Végignézve az elismeréséket listáját, összesen 372 különböző díjat számoltunk, ebből 8 udvarhelyszéki születésű, vagy munkásságával (is) ide kötődő személyiséget tüntettek ki, közülük hárman idehaza élnek és tevékenykednek.

Székelyudvarhelyen született Eötvös Péter (1945) Kossuth-nagydíjat vehetett át, s bár nem itt élt, sokan számontartják és tisztelik, maga is több helyen vallott a Székelyföldhöz való ragaszkodásáról. Egyike a világ legismertebb és leginkább foglalkoztatott zeneszerzőinek.

Ugyancsak a székely anyavárosban látta meg a napvilágot dr. Pávai István (1951) népzenekutató, a budapesti Hagyományok Háza címzetes igazgatója és tudományos főmunkatársa, valamint Lakatos Mihály (1964) író, költő, Nyirő József életművének elkötelezett ismerője és kutatója – korábban a Magyar Köztársaság Kulturális Koordinációs Központjának vezetője Sepsiszentgyörgyön (2011-2015). Udvarhelyi kötődésű Farkas Wellmann Endre (1975) is, aki bár Marosvásárhelyen született, kisgyermekkorától kezdve ebben a városban élt egészen Budapestre való áttelepedéséig (2000), de a mai napig élénken foglalkoztatja az erdélyi és a székelyföldi kultúra – többek között Gelu Pateanu (1925-1995) és Szőcs Géza (1953-2020) hagyatékát, életművét kutatja – emlékezetes rendezvények ötletgazdája és szervezője – , mellesleg pedig tíznél több verseskötet és prózai jellegű, illetve irodalomtörténeti munkát publikált etzidáig.

Antal József (1975) csíkszeredai születésű ugyan, de a városban nevelkedett, itt járt elemi és középiskolába, koreográfus az Udvarhely Néptáncműhely oszlopos tagja, rendezője és tánckarvezetője. Az alábbi felvételt az RTV Magyar Adása készítette 2014-ben:

Kiemelkedő iparművészeti, ipari tervezőművészeti tevékenysége elismeréseként Ferenczy Noémi-díjban részesült idén Elekes Gyula (1960); 1980 óta foglalkozik a tűzzománccal, „1990 óta rendszeres résztvevője a kecskeméti Nemzetközi Zománcművészeti Alkotótelepnek, illetve ösztöndíjasként az Alkotóműhelynek. Zománcművein szülőföldjének, a Székelyföld népművészetének (festett kazettás mennyezetek, székelykapuk) motívumvilágát és annak szimbolikus tartalmait dolgozza fel, értelmezi újra. Munkái magasfokú iparművészeti igényességet tükröznek, a különféle zománctechnikák (festett zománc, rekeszzománc, sodronyzománc) alkalmazása gyakran társul a szabadon maradt vörösréz recipiens aranyozásával vagy polírozásával, ill. egyes alkotásokon applikációkkal (fémek, drágakövek)” – írja róla az Artportal.hu.

Két évtizeden át volt a székelyudvarhelyi Művelődési Ház igazgatója, ahol hivatalos munkája mellett fiatal és felnőtt érdeklődők nemzedékeit vezette be a tűzzománc-készítés rejtelmeibe. Nemzetközi tevékenysége az utóbbi három évben bontakozott ki igazán, az általa készített Szent Korona-installáció körbeutazta a Kárpát-medencét, egyike a legismertebb és leglátogatottabb egyéni és mozgatható szabadtéri alkotásoknak.

József Attila-díjjal idén két udvarhelyszéki irodalmár munkásságát jutalmazták. Szávai Géza (1950) Küsmöd szülötte, Székelyudvarhelyen járt középiskolába, majd a Babes-Bolyai Tudománnyegyetemen szerzett magyar-francia szakos tanári diplomát (1973). Székelyföldi iskolákban volt tanár,  aztán 1977-től a Bukarestben megjelenő A Hét című lap szerkesztője; 1988-ban telepedett át Magyarországra. Szerkesztőként és újságíróként is tevékenykedett Budapesten, ám 1994-ben önállósította magát, létrehozta a Pont Kiadót, amely azóta is működik. Csak úgy „mellesleg” 50 (!) kötetet publikált a legkülönbözőbb műfajokban (esszé, regény, rövidpróza, irodalomkritika, gyermekirodalom), Mészöly Miklós és Polcz Alaine hagyatékának gondozója, az íróházaspár utóéletének elhivatott alakítója. Ezidáig nagyjából elkerülték a díjak – Déry Tibor-díjjal jutalmazták 2001-ben, Illetve Illyés Gyula díjjal 2020-ban – , a mostani elismeréssel azonban nagy mulaszását pótolta a „szakma” és a magyar állami vezetés.

Végül – és nem utolsó sorban – hadd említsük meg itt Bálint Tamás (1985) költó, aki alapfoglalkozását tekintve közgazdász ugyan – mert valamiből meg kell élni – , és újabban egyre markánsabb publicistais. Szülővárosában, Székelyudvarhelyen tevékenykedik.

Kapcsolódó

Állami kitüntetéseket adtak át